
„…a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13)
Max Lucado írja: „Egy íróasztalnál ülök egy hotelben, távol az otthonomtól. A bátorító hangok távoliak; a csábítóak közel vannak. Az éjjeliszekrényemen egy szórólap a hallba hívogat, hogy »új barátokat szerezzek egy nyugodt légkörben«. Egy másik a tévé tetejéről ígér olyan késő éjszakai filmeket, melyek »valóra váltják legmerészebb álmaimat«. A telefonkönyvben több oszlopnyi hirdetés kínál kísérőket, és ígér »szerelmet, otthonról távol is«. Hangok! Néhány az élvezeteket, néhány a hatalomvágyat szólítja meg. A világ dörömböl az ajtódon, Jézus kopogtat. A világ csillogó élvezeteket ígér, Jézus egy csendes vacsorát… Vele: »…bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok…« (Jelenések 3:20). Kinek a hangjára hallgatsz?”
„Hogyan kezeljem a csábító helyzeteket?” – kérdezed.
Lesley Durkin azt mondja: „Édesapám szokása volt, hogy lerakott a földre egy kis darab húst a kutyánk közelébe, és azt mondta: »Nem!« A kutya egyszer sem ért hozzá a húshoz. Viszont rá sem nézett, mert ha megtette volna, akkor az engedetlenség kísértése hatalmas lett volna. Csak apám arcát nézte.” Figyelj: „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” (Zsoltárok 34:6). Gondolkozz el ezen!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…