„…szándékosan… hagyjátok ott, hadd szedje föl…” (Ruth 2:16)

Amikor Boáz látta Ruthot a földjén, azt mondta a munkásainak: „Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl…” (Ruth 2:16). Habár csak róla beszélt, nem közvetlenül vele, Ruth mégis megkapta az áldást.

Nem tudod, mit mondott Isten az életedről, mégis hirtelen minden megváltozott. Isten azt mondta a népének, „szőlőskerteket adok neked, amelyeket nem te ültettél” (ld. 5Mózes 6:11). Isten meg tudja adni a sikert veríték nélkül is. Adhat olyan helyzeteket, amikor mások végzik a munkát, de te élvezed annak a hasznát. Amiatt sem kell aggódnod vagy féltékenykedned, hogy valaki más kapja meg azt, ami a tiéd, mert senki sem szedheti össze azt rajtad kívül. Mindössze annyit kell tenned, hogy követed Istent. Miért tenne ilyesmit? Mert céljai és áldásai között közvetlen összefüggés van.

Nem azért áld meg, hogy henceghess vele. Akár megnövekedett anyagiak, akár javuló egészség vagy növekvő befolyás formájában jön az áldás, Isten ajándékai csak eszközök, amelyek abba az irányba terelnek, ahol betöltheted az ő céljait. Az ellenségnek nemcsak a készleteidre fáj a foga, hanem a rendeltetésedre is. Végtére is: mit ér a siker, ha nem Isten akaratából van? Amikor ő ad neked valamit, azzal bízza rád, hogy azt dicsőségére használd. Emlékezz hát erre, amikor átveszed az „ellátmányodat”, olvasd el a hozzá tartozó használati utasítást is, mert csak így találsz beteljesülést!

Imádkozz így:

Uram, mutasd meg nekem, ha van nemesebb célja az életemnek, ha több az élet, mint ez! Segíts teljesen megélnem ezt a célt életem minden napján! Segíts odaszánnom magam másoknak, akik nálam kevesebbet kaptak! Taníts engem utaidra, és mutasd meg a te országodat, hadd ismerjem az elnyomottakon a békesség, a szegényeken a gondoskodás gyengéd érintését! Mutasd meg, hogyan legyek a te országod nagykövete, Jézus nevében! Ámen!