„Egy testté kereszteltettünk… ” (1Korinthus 12:13)

Könnyen előfordul, hogy elesünk az út szélén, ilyenkor elgázolhatnak anélkül, hogy bárki is észrevenné. Talán azért félsz segítséget kérni, mert attól tartasz, megkérdőjelezhetik az Istennel való jó kapcsolatodat. Ne akarj így élni!

Ha nem keresel kapcsolatot krisztusi testvéreiddel, akkor

1. sebezhetőbb vagy a támadásokkal szemben;
2. elzárod magad a szükséges ellátmány utánpótlásától.

Pál azt mondja: „…mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Korinthus 12:13).

Háború idején az ellenség gyakran hosszú időre „a lyukba” zárta a foglyokat. Fizikai bántalmazás nélkül is megtörte őket a sötétség és a magány.

Néha talán a gyülekezetet is egy sötét, elszigetelt helynek látod; különösen amikor fájdalmaid közepette azt érzed, nem tudsz segítségért nyúlni. Úgy tűnik, a gyülekezet tele van korunk legkiválóbb színészeivel és színésznőivel; ha Hollywoodnak utánpótlásra lenne szüksége, itt bőven találnának! Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni.” Miért? Mert természetünknél fogva társasági lények vagyunk, szükségünk van a hovatartozás érzésére. Ez nemcsak a házasságra és a családra igaz, hanem más, közeli kapcsolatokra is.

Szükségünk van emberekre, akikkel beszélhetünk, nevethetünk, akikkel hatással lehetünk egymásra. Ha ez nem valósul meg, akkor nem erősödünk meg az elfogadás által, mások pedig nem kaphatnak áldást, miközben adnak.

Mindemellett tartsd észben:

1. senkit ne tarts olyan nagyra, hogy a barátságból bálványimádás legyen;
2. soha ne áldozz mások véleményének oltárán azért, hogy elnyerd jóindulatukat;
3. soha ne hagyd, hogy megfélemlítsenek és más emberré válj, mint akinek Isten teremtett.

Mindezeket tudva nyújtsd ki a kezedet, mert a segítség, amire szükséged van, ma is elérhető.