„Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.” (Példabeszédek 27:10)

Néhány évvel ezelőtt egy télen, Svédországban egy 84 éves nő két hónapig ült az erkélyén, mire a szomszédok rájöttek, hogy meghalt. Feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben, amikor látták, hogy éjjel-nappal ott ül kint a hidegben. Az egyik szomszéd azt mondta: „Szörnyen érzem magam. Remélem, ez elgondolkodtat minket, és jobban odafigyelünk majd egymásra.”

Életének egyik legsötétebb időszakában Dávid azt írta: „Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén” (Zsoltárok 142:5–6).

Dr. Philip Zombardo a következőt írja a Psychology Today című szakfolyóiratban: „Nem ismerek hatékonyabb gyilkost a magánynál. Ez a depresszió és az öngyilkosság központi tényezője. Ez az ördög stratégiája arra, hogy elszigeteljen minket egymástól, olyan indokok mögé bújva, mint a sürgető határidők, a munkahelyi elvárások vagy a gazdasági bizonytalanság okozta aggodalmak.”

Jézus meghallotta azt a sírást is, amit senki más. Észrevett embereket, akikre senki másnak nem jutott ideje. Amikor a tanítványok megpróbálták elhallgattatni a vak Bartimeust, ő leállította őket, és visszaadta a férfi szeme világát. Napokig gyalogolt, hogy találkozzon egy szenvedő nővel, akinek a szíve olyan üres volt, mint a vödre (ld. János 4). Ő a Jó Pásztor, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett. Szeretnél jobban hasonlítani rá?

Figyelj oda az emberekre, törődj velük, hogy Jézus rajtad keresztül szerethessen egy meggyötört világot!