„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4)

Zig Ziglar mondja: „Életem leghosszabb 24 órája akkor következett be, amikor a lányom meghalt. Amikor el kellett rendeznem a temetéssel kapcsolatos tennivalókat, végig kellett hallgatnom egy eladót, akinek folyamatos beszélhetnékje volt, és vagy harmincszor elmondta, hogy ő nem is eladó. Kétszer is ki kellett mennem a helyiségből, mert nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.”

„Előző éjszaka – félig álomban, félig ébren – folyton azt képzeltem, hogy a lányom várja, mikor jön érte az apu. Következő reggel tettem egy sétát, és közben végig imádkoztam és sírtam. Mikor visszatértem, az Úr így szólt hozzám határozottan: »Jól van a lányod, velem van, és te is jól leszel hamarosan. Csak Rám van szükséged, sétálj tovább, beszélj tovább, imádkozz tovább, sírj tovább!«”

Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” A gyász segít elfogadni feltörő érzelmeidet, hogy kifejezd és ezzel enyhítsd a fájdalmadat. A fájdalom nem tűnik el máról holnapra, a fájdalom nagyságának arányában fog enyhülni. Csak a kis veszteségek gyógyulnak be gyorsan.

Bár a gyász és a veszteség olyan élmények, melyeket nem könnyű megemészteni, de nem is kell egyedül szembenéznünk velük. „Ne félj… én veled vagyok, és ha folyókon kelsz át, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:1–4).

A nap újra kisüt majd, és visszatér a jókedved – Isten ígéri ezt!