A jó sáfárság

„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:17)

Egyensúlynak kell lennie hited és munkád között, jó keresztyénséged mellett hitelesnek is kell lenned. Vannak dolgok, amiket Isten meg fog tenni érted, más dolgokat pedig tőled vár, hogy megtegyél. A pusztában Isten mannát adott a mennyből népének, de amikor elérték az ígéret földjét, el kellett kezdeniük megművelni azt.

Két dolog határozza meg a jövődet: a célod és az érettséged. Bármely jó apához hasonlóan Isten csak annyit ad neked, amennyiről tudja, hogy kezelni tudod. Például, ha van arra hited, hogy pénzért imádkozz, de nincs önfegyelmed arra, hogy bevételeidet és kiadásaidat egyensúlyban tartsd, és ne költekezz túl, akkor visszatartja az áldást tőled. Isten nem önt új bort régi tömlőkbe.

Rossz sáfárságra vall, ha megveszed a legújabb Rolexet, de nem fizetsz gyermektartást.

A ruházatod nem a hited mércéje, és bármilyen autód van is, az nem az Isten előtti helyzetedet jelképezi. A jó sáfárság több mint adakozni az egyháznak; azt is jelenti, hogy megtervezed a családod jövőjét, és bölcsen aszerint élsz. József Istentől kapott terve biztosította családja számára a megélhetést az akkor világszerte uralkodó gazdasági válság ellenére is. A nagyobb nem feltétlenül jobb, hacsak nem a mostaninál nagyobb célokról van szó. A kérdés nem az, hogy mennyit szeretnél, hanem hogy mennyire van szükséged ahhoz, hogy Isten tervét megvalósítsd. Isten két dolog érdekében adja meg a jólétet:

1. hogy segíthess másoknak Isten országába jutni;
2. hogy megmutasd a világnak, hogyan kell Isten irányelvei szerint élni.

Imádkozz így:

Segíts, Uram, meglátnom, hogy az életem mely területein van szükségem nagyobb hitre, és amikor a hitemre választ adsz, segíts, hogy Veled való kapcsolatom és mindennapi életem tevékenységei egyensúlyban maradjanak. Ámen!