1953. május 29-én Tenzing Norgay nepáli születésű serpa és az új-zélandi Edmund Hillary véghez vitte azt, amit előttük még soha senki: ott álltak a Mount Everesten, a föld legmagasabb csúcsán. Vajon sikerült volna nekik egy nagyszerű csapat nélkül? Semmiképpen!

Tenzing így mesélte el a történetet: „Minden szint eléréséhez óriási csapatmunkára volt szükség. Az egyik csapat csak azon fáradozott, hogy feljuttassa a hegyre a felszereléseket a következő csapat számára. Párban dolgozva kerestek ösvényt, vágtak lépcsőket, biztosították a köteleket, hogy a többiek is megtehessék az út következő szakaszát. Egy olyan hegyet, mint az Everest, nem lehet úgy megmászni, hogy egyedül próbálsz előrerohanni, sem a társaiddal versengve. Nem, ez csak lassan, megfontoltan, önzetlen csapatmunkával lehetséges. Persze hogy én is el akartam jutni a csúcsra; erről álmodtam egész életemben. De ha valaki másra esett volna a sors, férfiként viselkedem és tudomásul veszem. Mire mentünk volna Hillaryvel a többiek nélkül? A mászók nélkül, akik kiépítették az ösvényt? A serpák nélkül, akik cipelték a terhet? Azok nélkül, akik letakarították előttünk az utat? Csakis mindannyiuk áldozatos munkájával volt esélyünk feljutni a csúcsra.”

Hogyan lehet vállalkozást, szolgálatot vagy karriert építeni? Ugyanúgy, ahogyan hegyet mászni: mások segítségével. Az álmok csapatmunkával válnak valóra, úgyhogy tedd fel magadnak a kérdést: neked kikből áll a csapatod?

 

Imádkozz így:

Uram, nem arra hívtál, hogy magányos harcosként küzdjek, hanem hogy csapatban dolgozzak. Segíts önzetlenül megtennem a magam részét, és ne csupán a magamét, hanem a csapat egészének érdekét szem előtt tartanom!