
Ki ne ismerné Micimackót, Alan Alexander Milne regényének kedves mackóját, aki a maga bájos együgyűségében mégis képes elgondolkodtatni minket. Az alábbi megmosolyogtató párbeszédben is ezt teszi, ami közte és szeretett barátja, Róbert Gida között hangzik el:
– Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan holnap, amikor el kell válnunk?
– Hogyha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
Nem akarunk egyedül élni. Ki akarna egy olyan életet, amelyben nincsen senkije? Az élet a kapcsolatokról szól.
Az ember társas lény, kapcsolatokra lettünk teremtve. Amikor a Teremtő megalkotta Ádámot, az első embert, maga mondta ki azt, amit legbelül minden ember érez és tud: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18). Ezt az igerészt általában csak a házasulókra értelmezzük, de valójában minden emberi kapcsolatra vonatkoztatható.
Nem vagy egyedül. Hát nem nagyszerű, hogy vannak szüleid, illetve gyermekeid? Rokonok, barátok, tanárok, osztálytársak, illetve főnökök és munkatársak színesítik napjaidat. Egy sokszínű kapcsolati hálóban élsz. Nem véletlen, hogy éppen azok az emberek vannak az életedben, akik. Mindazok, akikkel kapcsolatban vagyunk, valamilyen módon formálnak minket. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (Példabeszédek 27:17) Még azok is, akik rosszul bántak velünk vagy kihasználtak, hozzájárultak ahhoz, hogy fejlődjön a jellemünk. Végső soron mindenkiért hálásak lehetünk, akit utunkba hozott az élet.
A hála gyakorlása a kapcsolatokra is kiterjed. Miért ne adhatnánk hálát a kapcsolatainkért? Miért ne lehetnénk hálásak azokért az emberekért, akik az életünk részei? Legtöbbször csak morgolódni szoktunk egymásra: a férj a feleségre, a feleség a férjre, a szülők a gyerekekre, a gyerekek a szüleikre, a beosztott a főnökére, a főnök a beosztottjaira, a tanárok a diákokra, a diákok a tanárra, és így tovább. De adtál-e már valaha hálát azért az emberért, akire panaszkodni szoktál?
Eleget zsörtölődtél! Cseréld le a zúgolódást hálára!
A hála képes megreformálni a kapcsolatokat. Próbáld ki! Megéri.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…