Keresztyén életünket hitben járva éljük, nem az alapján, amit látunk vagy amit képesek vagyunk megérteni (ld. 2Korinthus 5:7). Kétféle hit létezik: gépies hit és szándékos hit. Gépies hitet gyakorlunk minden alkalommal, amikor egy villanykapcsolóval felkapcsoljuk a világítást. De amikor ismeretlennel nézünk szembe, amit még soha nem tettünk, soha nem próbáltunk, akkor szándékos hitre van szükség – hitre, amely hiszi, hogy Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3:20).

Hála Istennek, hogy hitünk alapja nem emberi erőfeszítés, önbizalom, éles értelem, optimizmus, szerencse, társadalmi összeköttetés vagy vallásos formulák. Hitünk Isten korlátlan hatalmában és változhatatlan Igéjében gyökerezik. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10:17) Isten Igéje, ha meghallgatod és magadba fogadod, folyamatosan hitet terem benned. Nincs szükség összeszorított fogú szuper erőfeszítésre, egyszerűen el kell hinned, amit Isten mond, és válaszolnod kell rá.

A hitben járás cselekvésre hív. „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.” (Jakab 2:18) Amíg nem cselekszel, a hited haszontalan. „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:17) Abban a pillanatban, hogy cselekedni kezdesz, hited kirügyezik, és ezzel teret adsz Isten munkájának az életedben. Még ha nem is érzel kedvet hozzá, kérdezd meg magadtól: „Mi lenne az első hitlépésem, ha tényleg kedvem lenne cselekedni?” Aztán tedd meg! A hittel megtett lépésnek jutalmát fogod aratni (ld. Zsidók 11:6)!

Ez egy nagyon izgalmas téma, holnap folytatni fogjuk!