Istennek terve van az életeddel és használni akar. Áldás lehetsz a környezeted számára azzal a tehetséggel, azokkal a képességekkel és adottságokkal, amelyeket beléd helyezett.

Lehet, hogy többféle ajándékod is van, de fontos felfedezned, hogy mi az alapvető ajándékod, aztán aköré kell építened az életedet. Dávid érezte, hogy ő a pásztorkodásnál többre hívatott, a juhok őrzése mellett az uralkodásra készült fel. Góliát megölése csupán lehetőséget adott neki arra, hogy ezt megmutassa a nyilvánosságnak. Ha ezt nem értette volna meg, akkor visszament volna a juhai mellé.

Mitől leszünk vakok az alapvető ajándékainkra?

a) Ha a gyengeségeinkre összpontosítunk. Ahelyett, hogy erősségeinkre koncentrálnánk, bírálóinkra hallgatunk, és felemlegetjük azokat a tulajdonságainkat, melyek leginkább elcsüggesztenek. Vigyázz, a társaság, melyben forogsz, vagy felemel, vagy lehúz. Ez különösen is igaz azokra, akik irigyek sikeredre, mert az arra emlékezteti őket, ami az ő életükből hiányzik.

b) Ha mások ajándékaira irigykedünk. Az nem baj, ha felnézünk másokra és értékeljük ajándékaikat, amíg nem próbáljuk lemásolni őket. Ahelyett, hogy valaki más árnyékában élnél, állj rá a vállára, és szemezgess bölcsességéből! Légy olyan, mint Elizeus, aki azt kérte Istentől, hogy kétszeres részt kapjon abból az ajándékból, ami mesterében, Illésben működött (ld. 2Királyok 2:9).

A kivételes emberek csupán átlagos emberek, akik felfedezték és munkába állították alapvető ajándékukat. Pál azt írja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel” (Róma 12:6–8).

Neked mi az alapvető ajándékod? Fedezd fel, fejleszd és szánd oda Isten szolgálatára!