„Hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:9)

Dávid és Betsabé története olyan, mint amilyenekről a filmek is szólnak: vágy, házasságtörés, házasságon kívüli terhesség, gyilkosság és eltussolás. Ráadásul úgy tűnt, Dávid megússza, amit tett, csakhogy „az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett” (2Sámuel 11:27).

A Bibliában Isten Dávidot „a szíve szerint való” (1Sámuel 13:14) férfinak nevezi, ám ugyanez a Biblia arra is figyelmeztet: „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése” (4Mózes 32:23). Isten Nátán prófétát küldte, hogy mondja meg Dávidnak: „Én kentelek föl Izráel királyává […]. Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?!” (2Sámuel 12:7,9). Aztán Isten ítéletet hirdetett: „Mivel megvetettél engem […]. A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. […] egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!” (2Sámuel 12:10–12).

Attól a naptól kezdve tragédia és zűrzavar gyötörte Dávid családját. A vétkesek útja nehéz (ld. Példabeszédek 13:15), nem utolsósorban azért, mert Isten néha elveszi a lelki nyugalmadat, hogy beismerd a bűnödet. Egy nem tervezett terhesség, egy ártatlan ember meggyilkolása, egy gyermek halála, egy próféta intelme és a Szentlélek meggyőző ereje kellett ahhoz, hogy Dávid szíve meglágyuljon, és beismerje: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sámuel 12:13). Amikor pedig ezeket a szavakat elimádkozta, Isten ugyanúgy kezelte Dávid bűnét, mint a miénket: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9).

Mindaddig, amíg mentegeted, igazolni vagy kimagyarázni próbálod a bűneidet, Isten semmit sem tehet érted. Ám abban a pillanatban, hogy megvallod neki, megbocsát. Hát nem csodálatos?