A félelem érthetőbbé válik, ha a következő három kontextusban vizsgáljuk:

1) Az emberrel megtörténő dolgok, például az öregség, rokkantság, nyugdíjazás, magányosság, anyagi biztonság hiánya, balesetek, betegség, egy szerettünk elvesztése és a halál.

2) Olyan dolgok, melyek cselekvést kívánnak: döntések meghozása, kapcsolatok kezdeményezése vagy lezárása, fogyás, autóvezetés, pályamódosítás, hibák elkövetése. Ha ezek közül bármelyik ismerősen hangzik számodra, az azért van, mert a félelem igen alattomos. Például ha félsz az új helyzetektől, akkor félsz megismerkedni új emberekkel, félsz a szokatlan környezettől, és félsz új állásra jelentkezni, mert a félelem áthatja életed minden területét!

3) Belső állapotunkat tükröző dolgok: elutasítás, tehetetlenség, mások rosszallása, kudarc, stressz, sebezhetőség. Az ezektől való félelem felfedi, mennyire tartjuk képesnek magunkat arra, hogy megbirkózzunk az élet kihívásaival. Például az elutasítástól való félelem kihat a házasságra, a baráti és munkatársi kapcsolatokra. A sérüléstől való félelem miatt elkezdünk kizárni másokat, így világunk egyre inkább beszűkül, lehetőségeink korlátozódnak, személyes növekedésünk határok közé szorul.

Minden félelem mögött e fenti három húzódik meg, és mindet össze lehet foglalni egyetlen kérdésben: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” A félelem meggyőz arról, hogy nem fogod tudni kezelni az öregedést, az egyedüllétet, a döntéshozatalt, a kudarcokat (különösen a pénzügyi veszteséget), a betegséget, az elutasítást vagy a halált.

Elménk a hadszíntér, a győzelem gondolatainkban dől el. Ezért kérdezd meg magadtól: „Akkor is félnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi is történik, megbirkózom vele?”

Gondold végig egy pillanatig – a válasz: nem! A félelem nem tud megbénítani, nem tudja ellopni örömödet, ha tudod, hogy bármi is történik, azt képes leszel kezelni. Túl egyszerűen hangzik? Nos, nem olyan egyszerű! Mert ez az a pont, ahol Isten belép. A Biblia azt mondja, hogy, bármivel meg tudunk birkózni, ha Isten velünk van (ld. Filippi 4:13).

Egy késő éjszakán Paul Keating, New York-i fényképész látta, hogy két támadó ki akar rabolni egy egyetemistát. A saját biztonságával nem törődve birkózni kezdett velük, míg az áldozat segítségért sietett. Néhány pillanattal később két lövés hallatszott, és Keating ott feküdt a földön holtan. Később, amikor bátorságáért a város a hősöknek kijáró posztumusz díjjal tüntette ki, a polgármester beszédében ezt mondta: „Aznap éjjel senki sem figyelte őt. Senki nem kényszerítette Paul Keatinget, hogy előlépjen ebben a krízishelyzetben. Ő mégis megtette, mert ilyen ember volt.”

Vajon mi tesz valakit bátorrá?

A hatalma? A vagyona? A népszerűsége? Gondold végig újra! Ha a hatalom bátorsághoz segítene, Joszif Sztálin nem félt volna esténként elaludni, és nem lett volna annyira paranoiás, hogy még a teafüvére is fegyveres őr vigyázott! Ha a vagyon bátorságot adna, akkor a milliárdos Howard Hughes nem élt volna félelmében remeteként, és nem teljes elszigeteltségben halt volna meg. Ha a népszerűséggel bátorság is járna, akkor John Lennonról nem jegyeznék fel életrajzírói, hogy annyira félt, hogy éjszakára is égve hagyta a lámpákat, és rettegett a kórokozóktól.

Minél inkább a félelemre figyelünk, annál több félelmet élünk meg! Ezért a félelem helyett Istenre kell összpontosítanod! Ő tud erőt adni, hogy kezelni tudj bármilyen helyzetet, amivel szembekerülsz.

Ha valakit megmar egy mérges kígyó, akkor ellenszérumra van szüksége, vagy megbetegszik és meghal. Ugyanez igaz a félelemre is, az ellenszer pedig az Istenbe vetett hit és az ígéreteiben való bizalom! Jézus azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). A Bibliában harmincegyszer olvashatjuk, hogy „Krisztusban” vagyunk. Ez azt jelenti, hogy bármi is ér, annak előbb rajta kell keresztülmennie.

Erre az igazságra bátran építheted az életedet!