Két ember gyalogolt egymás mellett az úton, amikor a semmiből felbukkant egy medve. Mielőtt még észrevehette volna őket, egyikük egy útmenti fához szaladt, felmászott rá és elbújt. A másik viszont, aki nem volt olyan fürge, mint a társa, a földre vetette és halottnak tettette magát. A medve odament hozzá, körbeszaglászta, és mintha a fülébe súgott volna valamit. Az ember úgy hallotta, hogy a medvék nem bántják a holttesteket, ezért tökéletesen mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva feküdt. A medve bizonyára halottnak hitte, mivel otthagyta. Amikor már tiszta volt a terep, lemászott a fáról a másik is. Kíváncsi volt, ezért megkérdezte a társát, hogy mit súgott a fülébe a medve, mire a barátja így felelt: „Azt mondta, hogy soha ne utazzak olyan baráttal, aki a veszély első jelére cserben hagy!”

Könnyű olyannal barátkozni, aki sikeres, akinek megvan mindene és akinek jól megy a sora. De mi van, ha az illető elesik, elbukik vagy megszakad a kapcsolata Krisztussal, esetleg szándékosan szakít vele, ami aztán mindenféle negatív következményekkel jár?

„Minden időben szeret a barát” – mondja a Biblia. Nem irigykedik, amikor „fent” vagy, és nem lekezelő, amikor „lent” vagy. Együttérző és figyelmes, függetlenül attól, hogy rólad is elmondható-e ugyanez. Elbert Hubbard amerikai író szavaival: „Az a barátod, aki mindent tud rólad, és mégis szeret téged.” Ha ilyen barátod van, becsüld meg, és mondd el neki, mennyit jelent számodra!