Egyeseknek nem esik nehezükre kegyelmet gyakorolni, az igazsággal szembesíteni azonban nem szokták az embereket, nehogy megsértsék őket. Mások az igazság képviseletében jeleskednek, de nem mutatnak kegyelmet senki iránt. Jézus ezzel szemben „kegyelemmel és igazsággal” egyaránt telve volt, és nekünk is erre az egyensúlyra kell törekednünk!

Volt egy férfi, aki nem sok érdeklődést mutatott a lelki dolgok iránt, de jó kapcsolatot ápolt keresztyén szomszédjával. Sokszor beszélgettek a kerítésnél, kölcsönkérték egymás szerszámait. Aztán a hitetlen férfi felesége rákos lett és meghalt. A férfi később ezt írta egy levelében: „Teljesen kétségbe voltam esve. Úgy csináltam végig a temetés előkészületeit és a szertartást, mint aki transzban van. A szertartás után legyalogoltam a folyóhoz, és egész éjjel ott sétáltam. Nem voltam azonban egyedül: a szomszédom – aki, azt hiszem, féltett – egész éjjel ott maradt velem. Nem mondott semmit, nem is mellettem sétált, hanem csak követett. Amikor végre felkelt a nap, odajött, és ezt mondta: „Menjünk, vegyünk valamit reggelire!” Most már gyülekezetbe járok. A szomszédom gyülekezetébe. Többet akarok tudni arról a vallásról, ami miatt ekkora törődést mutatott irántam a szomszédom. Életem hátralévő részében szeretni akarok és szeretve lenni.”

Bármelyik gazda megmondhatja, hogy mielőtt elvetnénk a magot, elő kell készítenünk a talajt. „Szeressetek tettetés nélkül...” (Róma 12:9 SZIT) Amikor kegyelemmel fordulsz valaki felé, a felé az igazság felé is ki fog tárulni a szíve és az értelme, amelyet meg szeretnél osztani vele.