Ahhoz, hogy békességed legyen, Isten jelenlétére kell összpontosítanod. Fontos, hogy mit helyezel a figyelmed középpontjába, mert az vagy a félelmeidet, vagy a hitedet fogja táplálni. A Bibilában ez áll: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). Mintha csak ezt mondaná: „Állítsd be a fókuszodat – figyelj rám!”

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” – hirdeti a zsoltáros (Zsoltárok 46:2). Később, ugyanebben a zsoltárban, így int bennünket az Úr: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (11. v.). Ezek a versek Ezékiás idején íródtak, amikor az ellenség seregei bekerítették Jeruzsálemet. Az izráeliták szorult helyzetbe kerültek, ezért így imádkoztak, mire Isten éjfél előtt öt perccel dögvésszel sújtotta az asszírokat, és száznyolcvanötezren vesztek oda közülük. Jeruzsálem megmenekült, és mindenki ujjongott. Ez a zsoltár segít arra emlékeznünk, hogy Isten a menedékünk. Bármilyen kilátástalannak tűnjék is a helyzet, ő mindig velünk van és megsegít.

Két dolgot mond el ez a zsoltár arról, hogy miként fogadhatjuk el Isten segítségét a nyomorúság idején. Az első így szól: „csendesedjetek el”. Sok bajunk abból ered, hogy képtelenek vagyunk csendben maradni. A második pedig így: „tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”. Tudtad, hogy a hurrikán és a tornádó „szemében”, azaz közepén, csend van? Hasonlóképpen lelhetsz te is csendre és megnyugvásra akkor is, amikor körülötted minden összeomlani látszik. Tehát csendesedj el és tudd meg! Ha így élsz, akkor „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat” (Filippi 4:7). Ha jobban meggondolod, nem is lehet másként értelmesen élni.