Amikor Kolumbusz Kristóf visszaérkezett Spanyolországba, nemzeti hősként ünnepelték, aki új földrészt fedezett fel. De vajon feladták emiatt az emberek azt a meggyőződésüket, miszerint a Föld lapos? A legkevésbé sem. El kellett tűnnie egy generációnak, és el kellett jönnie egy új nemzedéknek ahhoz, hogy elhiggyék: a Föld gömbölyű, ahogyan azt Kolumbusz is állította. Eddig tartott, mire megváltozott a közgondolkodás: egy egész nemzedéknyi időbe telt!

Mindannyian ellenállunk a változásnak. Dr. John Maxwell a következőket írja: „Sok éven át hittem azt, hogy a vezetők kedvelik a változást, míg a többiek nem. Vízióval rendelkező vezetőként mindig úgy éreztem, hogy én teszem a jövő részeseivé a vonakodó követőket, végül rá kellett jönnöm, hogy a vezetők semmivel sem kedvelik jobban a változást, mint a követők – kivéve persze, ha az ő ötletükről van szó!”

Legyünk őszinték: a változás mindenkinek nehéz. A regényíró Mark Twain fogalmazott így: „Senki sem örül a változásnak – legfeljebb egy csecsemő a pelenkacserének.” Vajon miért éljük meg nehézségként és akadályként? Hiszen a haladás változást követel, ahogyan a növekedés is, nem igaz? Nem lehet úgy előre haladni, hogy közben ugyanott maradunk.

A következő néhány napon arról fogsz olvasni, hogy ha ezt tudjuk, akkor mégis miért ódzkodunk annyira a változástól. Dávid saját makacs természetét és a változástól való félelmét felismerve négy különböző alkalommal imádkozta azt, hogy „Istenünk, újíts meg bennünket!” Mintha csak ezt kérte volna: „Uram, szükségem van a változásra, de félek tőle, ezért kérlek, tégy rá hajlandóvá!” Olyan kérés ez, amit megválaszol az Úr, úgyhogy még ma kezdd el imádkozni!