Melyikünk ne vágyna egy Ábraháméhoz hasonló sikertörténetre? Híres volt, dúsgazdag és ráadásul „Isten barátjának neveztetett” (Jakab 2:23). Ennél többet ember nem is kívánhatna, csakhogy ezekkel a szavakkal kezdődött a története: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.”

Hogy a csudába tudta ezt megtenni? Hit által! Mi miért állunk ellene a változásnak? A kétségek és a félelem miatt! Félünk, hogy veszteség ér bennünket. Valahányszor a küszöbön áll egy változás, mindjárt az üt szöget a fejünkbe, hogy minket vajon miként fog érinteni. Tegyük fel, hogy egy munkatársad ezzel megy oda hozzád: „Úgy hallottam, hogy a főnök el akar ma bocsátani pár embert.” Vajon azt fogod először latolgatni, hogy ugyan milyen piaci körülmények indokolják a döntését? Esetleg azt, hogy biztosan nem szívesen tesz ilyet? Aligha. Minden valószínűség szerint azon fogsz inkább morfondírozni, hogy a te állásod veszélyben forog-e. Az ember már csak ilyen. Amint változással kerülünk szembe, abban a pillanatban egyedül és tanácstalanul érezhetjük magunkat.

Hol lelhetsz erőre ilyenkor? Istennél! Ő ezt ígéri neked: „»Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.« Ezért bizakodva mondjuk: »Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?«” (Zsidók 13:5–6). Nyugodj meg: a számodra még ismeretlen terep Isten előtt teljes mértékben ismert, és az, aki mindig is gondot viselt rád, már előre ment, hogy utat készítsen neked (ld. 5Mózes 31:8)!