július 13. vasárnap
„A mi alkalmasságunk Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Az alkalmatlanságtól való félelem olyan lelkiállapot, amelyben azt gondolod, hogy ha a maximumot adod, az sem elég. Gyökerei általában a gyermekkorba nyúlnak vissza, amikor szüleink, tanáraink vagy más, általunk fontosnak tartott személyek nem értékeltek eléggé, nem biztattak, vagy valaki másnál kevesebbre tartottak minket.
Sokaknál megfigyelhető ez a félelem – kezdve Mózessel, aki nem érezte magát elég alkalmasnak arra, hogy az izráeliták szószólója és szabadítója legyen, egészen a néhai popsztár, Michael Jacksonig, aki minden erejével a testi és szakmai tökéletességre törekedett. Rengetegen adták már fel az álmaikat e bénító érzés hatására.
Két igazságot kell elfogadnod, ha meg akarsz szabadulni tőle:
A bibliai hősök közül sokan küzdöttek az alkalmatlanság érzésével, úgyhogy jó társaságba kerültél! Mózes ezt mondta Istennek: „Nem tudok elmenni és beszélni a fáraóval, küldj valaki mást!” (vö. 2Mózes 3:11; 4:13).
Ám a hithősök története végsősoron arról szól, hogy legyőzték félelmeiket, és igent mondtak Istennek. Hittel léptek előre, és így szóltak: „Uram, te tehetsz sikeressé engem!” Az egónk szeret tetszelegni és érdemeket követelni magának, azonban Isten arra hív bennünket, hogy teljes mértékben tőle függjünk, így őt illeti a dicsőség sikereinkért.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…