Pál ezt írja: „Közületek is támadnak majd (...), akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében” (30–32. v.).

Amikor azt állítja valaki, hogy „különleges kinyilatkoztatást kapott Istentől”, de az nincs összhangban a Szentírás tanításával, ne higgy neki! Tégy úgy, mint egykor a béreaiak: „Teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond” (ApCsel 17:11).

Kinek a tanítását vizsgálták meg az Ige fényében? Pálét! Egyetlen vezető sem kerülheti el az efféle vizsgálatot, legyen bármekkora követőtábora! Ami azt illeti, a jó vezetők valójában örömmel állnak elébe.

„Talán nincs több mondanivalója Istennek számunkra?” – kérdezheted. De igen, van, és még az utolsó lélegzetvételednél sem fogsz mindent tudni. Lehetnek vajon új és hatékony módszerei arra, hogy ma, a technológia korában is elérje a világot az evangéliummal? Igen, és élnünk is kell ezekkel, ha ki akarjuk venni a részünket az utolsó aratásból. Ugyanakkor Isten Igéjét illetően sosem köthetünk kompromisszumot.

„Közületek is támadnak majd (...), akik hazugságokat beszélnek.” Néha pont azok jelentik a legnagyobb fenyegetést az igazságra, akiket ismerünk és szeretünk, akikkel együtt dolgoztunk, de akik közben tévútra tértek. Kérdezd meg ezért mindig, hogy „Mit mond a Biblia?”, és ehhez mérj mindent!