A Bibliában ez áll: „Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt” (28–31 v.).

Ha tudod, hogy imádkoztál, készültél és terveztél, ki kell lépned a tettek mezejére! Természetes, ha félsz, amikor olyasvalamivel próbálkozol, amivel azelőtt sosem. Lehet, hogy elítéled Pétert, mert úgy gondolod, kudarcot vallott a vízen járással, pedig korántsem volt így.

Először is, Péter ötöst érdemel azért, hogy hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, és elindulni az ismeretlenbe.

Másodszor, ha csak egy röpke pillanatig is, de átélhette annak az örömét, hogy jár a vízen! Egyetlen másik tanítvány sem dicsekedhetett ilyen tapasztalattal.

Harmadszor, megtanult egy fontos leckét: amikor az ember a lehetetlennel próbálkozik, kulcsfontosságú, hogy Jézusra figyeljen, ne a körülményeire. Negyedszer, felismerte, hogy egyedül Jézustól függ az életben maradása.

„Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (30–31. v.) Jézus nem ítélte el Pétert, helyette csak annyit mondott neki, hogy nagyobb hitre van szüksége.

Isten nem enged megfulladni a hibáid miatt. Ha bízol benne, ott lesz veled, és megtart, amíg sikerre nem jutsz. Ő a te mennyei Atyád, és a te sikered az övé is egyben!