Amikor érzed Isten jelenlétét, és tudod, hogy ő veled van, akkor bármit is hozzon az élet, meg tudsz birkózni vele.

Gondolj csak bele, mekkora feladatot kapott Mózes: kiszabadítani kétmillió embert a rabszolgaságból; átvezetni őket a pusztaságon, ahol ellenség támadhat rájuk, és az elemekkel – így a rendkívüli hideggel és forrósággal – is meg kell küzdeniük; etetni és ruházni őket; elrendezni a vitáikat; és egyre csak vezetni őket az úticéljuk felé.

Mózes így imádkozott: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket” (15. v.). Inkább akart Istennel maradni, mint nélküle bárhová is elindulni.

Dávid pedig, miután kitudódott az ügye Bethsabéval, nem azért esedezett, hogy megmaradjon a koronája, a királysága és a serege. Nem, mert tudta, mi számít igazán: „Szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsoltárok 51:11).

Ha lelki növekedésre vágysz, egyre inkább tudatában kell lenned Isten jelenlétének az életedben. Hogy mit kell ehhez tenned? Kavics helyett légy szivacs! Ha vízbe teszel egy kavicsot, a felszíne nedves lesz ugyan, de a belseje kemény és száraz marad. Ám ha egy szivaccsal történik ugyanez, át meg át fogja járni a víz, és egészen megváltozik tőle.

Lassíts le, és érezd meg Isten jelenlétét! Kezdd azzal, hogy elolvasod a következő ígéretet, leírod, majd újra meg újra elismétled, miközben a lelked minden pórusát megnyitod Isten jelenléte előtt: „Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Zofóniás 3:17)!