Mennyei Atyánk, akárcsak egy büszke szülő, örül, amikor lehetetlen dolgokat viszünk véghez az ő erejével és az ő dicsőségére. Amikor pedig egészen ráhagyatkozol erejére, olyan dolgokat fogsz tenni, amelyek máskülönben lehetetlenek volnának.

Igazság szerint magunktól nem vagyunk képesek szeretni Istent. Nem tudjuk saját magunkban kimunkálni az iránta való szeretetet, hanem csak az ő szeretetére válaszolhatunk, ez a tudat pedig felszabadító.

A vallás fókuszában az áll, hogy tegyünk dolgokat Istenért, az igaz keresztyénség ellenben arról szól, hogy elfogadjuk, amit Krisztus tett értünk a kereszten. A mi cselekedeteink csupán azt tükrözik, és arra reagálnak, amit ő már megtett értünk.

A csodáknak mindannyian örülünk – azoknak a helyzeteknek viszont már korántsem, amikor csodára van szükségünk. Márpedig a nehézségek a csodák előfeltételei. Soha nem fogod megtapasztalni Isten erejét, amíg nem szorulsz rá.
Ha be akarsz töltekezni Lelkével, keresd azokat a helyzeteket, ahol csak az ő ereje segíthet! Kövess egy olyan Istentől való álmot, amelyet saját erődből és bölcsességedből nem tudsz elérni!

Ezért írja Pál a következőket: „Kérem, hogy [Isten] világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, (...) milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben” (17–20. v.). Isten azt akarja, hogy tapasztald meg az ő „mérhetetlenül nagy hatalmát” az életedben.