Mózes addig-addig tűrte a panaszáradatot, hallgatta az emberek keserű beszédét és sopánkodását, míg végül így szólt Istenhez: „Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.” Isten egyetértett vele, és arra utasította, hogy válasszon ki hetven érett jellemű vezetőt, akik majd vele „együtt hordozzák a nép terhét” (17. v.). Így Izráel végül mégiscsak eljutott az ígéret földjéig.

Mózeshez hasonlóan talán te is úgy érzed, hogy elérted a teljesítőképességed határát. Igen, a Szentírásban az áll, hogy „mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13), de ez nem arról szól, hogy annyi feladatot kellene magadra vállalnod, amiben kiégsz, hanem arról, hogy Isten átsegít a megpróbáltatásokkal teli időszakokon.

Érezheted úgy néha, hogy már túl nagy a teher, és semmi baj azzal, ha ezt elismered. Rendben van, ha bizonyos dolgokra nemet mondasz, hogy élvezhesd az életet, ahogyan Isten eltervezte. Nem kell másokhoz igazodnod vagy másokkal lépést tartanod. Isten soha nem ad neked nagyobb feladatot, mint amekkora kegyelmet. Mindannyian mások vagyunk, és különböző módon birkózunk meg a kihívásokkal.

Legyünk azok, akikké Isten teremtett bennünket, és ne érezzük úgy, hogy bocsánatot kell kérnünk érte! Fel kell vállalnunk, és el kell végeznünk mindent, amit Isten ránk bízott, de nem kell belebetegednünk a stresszbe és a leterheltségbe. Ha tehát úgy érzed, elérted a határaidat, fordulj az Úrhoz! Ő segíteni fog abban, hogy józanabbul és egészségesebben éld az életed.