Egy lelkész ezt írta: „Hallottál már valaha a skotofóbiáról? A sötétségtől való félelmet jelenti. (...) Nyugtalanító érzés, ha teljes sötétség veszi körül az embert. Tehetetlenségérzetet kelt. És a fizikai sötétség még semmi az érzelmi, kapcsolati és lelki sötétséghez képest.”

Lehet, hogy ma úgy érzed, sötét helyen vagy, ahonnan nincs kiút: „A barátnőm elhagyott egy másik férfiért.” Vagy: „Valószínűleg el fogunk válni. A férjem megcsal.” Vagy: „Lehangolt vagyok és minden ok nélkül sírok. Mikor múlik el ez a rossz érzés?” Vagy: „Szörnyű betegséggel küzdök, gyakorlatilag ki sem tudok mozdulni itthonról. Sötétség vesz körül, és segítségre szorulok.”

Ha így áll a helyzet, tudd, hogy van segítség és van remény. Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Ha kész vagy ma hozzá fordulni, meg fogod látni, hogy ő be tudja világítani előtted az ösvényt, és meg tudja mutatni a sötétségből kivezető utat.

Ha felkapcsolod a villanyt, azonnal megszűnik a sötétség – ugyanígy űzi el Jézus a lelki és érzelmi sötétséget az életünkből. Figyeld meg: nem azt mondta, hogy ő egy világosság, azaz egy lehetőség a sok közül, hanem hogy ő a világosság. Azt sem mondta, hogy csak némelyek világossága, hanem hogy az egész világé.

Élhetsz bárhol – Budapesten, Londonban, Los Angelesben vagy Timbuktuban –, Jézus számodra a válasz. Ha sötétségben élsz, ő hív, hogy jöjj hozzá, és lépj ki a fényre.