Pétert gyakran éri igazságtalan kritika. Ő az a tanítvány, aki háromszor tagadta meg Krisztust, de egyben ő az egyetlen, aki olyan közel maradt Jézushoz, hogy el tudták fogni. Ő az a tanítvány, aki hirtelen felindulásból levágta a főpap szolgájának fülét, amikor a csőcselék le akarta tartóztatni Jézust, de egyedül ő kelt a védelmére. Ő az a tanítvány, aki elsüllyedt a Galileai-tengeren, de ő az egyetlen, aki valaha is járt a vízen. A csónakban üldögélve könnyű másokat kritizálni.

Alapvetően két embertípus létezik: azok, akik kreálnak, vagyis létrehoznak valamit, és azok, akik kritizálnak. Az előbbiek kiszállnak a csónakból, és járnak a vízen; az utóbbiak pedig megkritizálják a vízen járókat.

Ha majd utunk végére érünk, azt fogjuk bánni leginkább, amikor nem vállaltunk kockázatot, holott Isten erre kért bennünket. Goethe így fogalmazott: „A pokol azzal a nappal kezdődik, amikor Isten megláttatja veled mindazt, amit megtehettél volna, és amit meg kellett volna tenned, de nem tetted meg.”

Hogy érzed, mit kér tőled Isten? Minek a megtételére késztet folyamatosan a Szentlélek? Bármi is az, tedd meg! Légy határozott, akard mindenáron, vidd keresztül tűzön-vízen, dacolva a veszélyekkel! Amikor nem vagy hajlandó hittel kockázatot vállalni, az olyan, mintha állandóan rossz helyre illesztenéd életed kirakósának egyik darabját, és egy éktelen lyuk tátongana a helyén. Amikor életünk végéhez érünk, ezek a hiányzó darabok lesznek azok, amelyek miatt a leginkább bánkódunk majd.

Ne habozz hát, hanem vállalj hittel kockázatot!