A kapuk védművek, és csak támadó hadműveletekkel lehet bevenni őket. Gondolj úgy a gyülekezetre, mint egy faltörő kosra. Ahelyett, hogy korunk társadalmára panaszkodnánk, jobb alternatívákat kell kínálnunk: színvonalasabb filmeket kell gyártanunk, különlegesebb zenéket kell szereznünk, lebilincselőbb könyveket írnunk, kiválóbb iskolákat alapítanunk és innovatív vállalkozásokat indítanunk. Ahogy a régi mondás tartja: ne a sötétséget szidjuk, hanem gyújtsunk gyertyát!

Robert Briner Üvöltő bárányok című könyvében ezt írja: „Miért ne hinnénk el, hogy egy napon egy keresztyén gyülekezet valamelyik aktív tagja lehet majd a legelismertebb hollywoodi rendező? Miért ne remélnénk, hogy egy neves napilapnál dolgozó keresztyén újágírónak ítélhetik oda az oknyomozó riportért járó Pulitzer-díjat? Tényleg akkora merészség lenne azt gondolni, hogy a Modern Művészetek Múzeumában egy keresztyén főiskolán dolgozó művész keze munkája lesz majd az egyik legfontosabb kiállított alkotás? Elment talán az eszem, amikor azt mondom, hogy akár a te lányodból vagy fiadból is lehet még a világhírű Joffrey Balettintézet szólótáncosa, aki egyébként hetente bibliatanulmányozást is tart a többi táncosnak ebben a korábban erkölcsileg züllöttnek tartott művészeti ágban?”

Pál nem kritizálta a filozófusokat az Aeropágoszon, és nem mondta nekik, hogy pokolra fognak jutni. Ehelyett az ismeretlen Istenhez címzett oltárukra mutatott, és ezt mondta: „Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, ki is ő; úgy hívják, hogy Jézus.” És mi lett az eredménye? „Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is” (ApCsel 17:32).

Eredj hát, vállalj hittel kockázatot, és figyeld meg, mi történik!