Amikor a következetes imaélet fontosságáról van szó, Jézus a legnagyobb példaképünkMielőtt lecsendesítette a vihart a Galileai-tengeren, mielőtt elhívta tizenkét tanítványát, vagy mielőtt jóllakatta a sokaságot öt kenyérből és két halból, mindannyiszor elvonult és imádkozott. Te pedig arra vagy elhívva, hogy a nyomdokaiba lépj (ld. 1Péter 2:21).

Kudarcaink gyakran abból erednek, hogy elmulasztjuk az imádkozást. Jézus két alapelvet adott tanítványainak az imádkozással kapcsolatban, és ezek nálad is működni fognak. Az első ez: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz” (Máté 6:6). Más szóval: keress egy csöndes helyet, ahol semmi sem tereli el a figyelmedet! Végtére is Istennel készülsz találkozni. Az ott töltött idő alatt megszereted majd azt a helyet, és az lesz a te „belső szobád”, avagy „rejteked” (Zsoltárok 91:1).

Másodszor ezt is mondta Jézus: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle” (Máté 6:7–8). Az intelem lényege a következő: „Ne beszélj összevissza, hanem koncentrálj! Figyelj rám! Nyisd ki a szíved! Állj rá Igémre, és hidd el, hogy válaszolok!”

Miután a gyülekezet egész éjszaka imádkozott azért, hogy Isten szabadítsa ki Pétert a börtönből, a Biblia szerint „elámultak”, amikor Isten csakugyan megtette (ld. ApCsel 12:16). Elítéled őket a hitetlenségük miatt? Ne tedd, inkább örülj neki, hisz ez azt jelenti, hogy Isten akkor is válaszol az imáidra, amikor gyenge a hited. Úgyhogy imádkozz csak tovább, és állj rá Igéjére!