Próbálj meg csukott szemmel jönni-menni, és akkor lesz némi fogalmad arról, hogy mit is jelent hitben járni. Hogy miféle hitben? Az Isten változhatatlan természetébe, jóságába, szeretetébe és abba az igazságba vetett hitben, hogy ő mindig a legjobbat akarja neked.

Isten mindig csak annyit árul el, amennyi éppen szükséges, és ő dönti el, hogy kinek miről és mikor kell tudnia. Íme egy példa: a korai gyülekezetnek el kellett döntenie, hogy a pogányokat is be kell-e fogadniuk. Hosszas imádkozás után ezt a levelet küldték ki: „Mert jónak látta a Szentlélek és mi is...” (ApCsel 15:28). Micsoda? Hogy jónak látták? Az egész emberiség jövője függött ettől a döntéstől, ők pedig aszerint cselekedtek, hogy mit láttak jónak?

A gyülekezetvezetők mégis teljes lelki nyugalommal küldték el ezt a levelet. A jelek szerint Istennek úgy tetszett, hogy az övéi ne ismerjék pontosan az akaratát, vagy legalábbis ne minden részletre kiterjedően. Bizonyára tudta, hogy jobban épülnek abból, ha át kell gondolniuk és meg kell beszélniük a dolgokat, mint ha csak utasítást kapnának. Úgy tűnik, ők maguk sem vártak teljes bizonyosságot; boldogan megelégedtek a szívből jövő engedelmességgel.

Amikor Pál a hitben „járásról” beszél, az emberek körében ismert leglassabb közlekedési módra utal, s egyben egy olyan folyamatra, amely lépésekből áll. Isten a teljes utat látja maga előtt a mennyei műholdfelvételen. Minden egyes lépést gondosan megtervezett az elejétől a végéig, és ezt mondja: „Tedd meg, amit eléd adtam, és ha elkészültél, megmutatom, mi legyen a következő.”