Az egyik író így fogalmaz: „Szeretnél olyan gyereket, akit egész életén át neked kell irányítgatnod, ekképpen: »Azt a ruhát vedd fel! Azokra az órákra jelentkezz! Abba az iskolába járj! Erre a munkára jelentkezz! Azzal az illetővel köss házasságot! Ezt a házat vedd meg!«, és akinek, amíg csak él, pontosan meg kell mondanod, hogy mikor mit csináljon? Ugye hogy nem? És miért nem? Azért nem, mert az a fő célod, hogy jellemes és kiváló ítélőképességű ember váljék belőle. Ezt pedig nem érheti el másként, csak ha sok-sok döntést hoz – ami persze azt jelenti, hogy sok rossz döntést is fog hozni. Te is a döntéseidből tanulhatsz a legtöbbet. Isten sok esetben azért bízza rád a döntést, mert a döntéshozatal a jellemfejlődés szerves része. Az Úr elsősorban a jellemünket formálja, nem pedig a körülményeinket alakítja.”

Ábrahám semmi ilyesmit nem kérdezett: „Pontosan hová viszel, Uram? Milyen ott a gazdasági helyzet? Milyen a munkaerő- és az ingatlanpiac? Jók ott az egészségügyi létesítmények és az iskolák?” A Bibliában ez áll: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy” (Zsidók 11:8). Ábrahám úgy döntött, hogy maradéktalanul követni fogja Istent, és megbízik benne, így végül győztesen került ki!

Az Úr nem részletes tájékoztatást ígér, hanem bölcsességet. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek.” (Jakab 1:5) Miért így cselekszik Isten? Azért, mert a döntések formálják a jellemet.