A Bibliában ez áll: „Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten a népet... a pusztán át” (17–18. v.).

Van itt egy tanulság a számodra: Isten tudja, hol tartasz a lelki utazásodon, és aszerint irányít téged, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy kerülőúton vezet. „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23). Egyiptomból ellenséges területen át vezetett a legrövidebb út az ígéret földjére, Isten pedig tudta, hogy népe nem áll készen a harcra: „Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten a népet... a pusztán át”.

Kihozni Isten népét Egyiptomból még viszonylag könnyű volt; Egyiptomot „kihozni” Isten népéből annál nehezebb. Négy generáción át a fáraótól függtek, így most meg kellett ismerniük Istent, meg kellett ismerniük az útjait, és bízniuk kellett benne, ő pedig ennek megfelelően alakította az útjukat.

Úgy érzed, hogy épp a pusztában vagy? Ne veszítsd el a reményt! Lehet, hogy az elképzeltnél tovább tart, amíg Isten teljesíti az ígéretét, de az sem lesz elpocsékolt idő. Isten nem büntetni akar ezzel, hanem felkészíteni arra, ami rád vár.
Hogy mit tégy ilyenkor?

1. Tölts időt vele imádságban és Igéjét olvasva!
2. Támaszkodj kevésbé önmagadra és jobban Istenre!
3. Meríts kegyelméből és kövesd a vezetését!