szeptember 25. csütörtök
„[Krisztusban] kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt.” (Efezus 1:4)
Istent semmivel nem tudod meglepni. Tudta, mire fizet be, amikor „kiválasztott magának” – merthogy pontosan ez történt. Nem csak úgy véletlenül lettél az övé egy napon, és nem egyszerűen csak megtűr téged. Nem forgatja a szemét, amikor gond van veled, hanem folyamatosan emlékeztet arra, hogy milyen messzire jutottál, milyen jól csinálod, milyen értékes vagy a szemében, és mennyire szeret. Isten jól ismeri a gyengeségeidet és az összes hibádat, és akárhányszor elbuktál, továbbra is mindig azt mondja, hogy akar téged.
Az Efezus 1:5 úgy fogalmaz, hogy Isten a „fiává fogadott”. Édesapáddá lett, te pedig a gyermekévé. Igen, megfenyít, ha arra van szükséged, de soha nem vet el. Ha pedig ő áll melletted, végül egész biztosan jól alakulnak majd a dolgaid.
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.” (3–6. v.)
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…