Kudarcaink sokszor abból adódnak, hogy elmulasztottuk az imádkozást. Amikor megvizsgáljuk, miben hibáztunk, elhagyott imaszobát és csukott Bibliát találunk. Jakab így foglalja össze a lényeget: „Nem kapjátok meg, mert nem kéritek.”

Egy keresztyén vezető ezt írta: „Kiégett, frusztrált fiatal keresztyénként egy napon rájöttem, hogy hasztalan a magam erejéből élnem. Isten elé kellett vinnem a problémáimat, más szóval: többet kellett imádkoznom!”

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” – mondja Jézus a Máté 7:7-ben. Megesik, hogy csak akkor fordulunk Istenhez, amikor már minden egyéb lehetőséget kimerítettünk. Ám még ekkor is könnyen feladjuk, ha nem találunk azonnal meghallgatásra.

A Szentírás újra meg újra arra bátorít, hogy „várjunk Istenre”. Vajon miért? Azért, mert amíg mi várakozunk, Isten munkálkodik. Van, hogy azon, amit kértünk tőle, máskor pedig minket formál. Ilyenkor helyreigazítja a vágyainkat és a hozzáállásunkat, vagy akarata felé terelget minket.

Ne csak imádkozz – imádkozz állhatatosan! Ne akard saját erőből kikényszeríteni, hogy megtörténjenek a dolgok! Tedd le az egészet imádságban Isten kezébe! Ne feledd: megígérte, hogy ha teljes szívvel keresed, akkor meg fogod találni őt (ld. Jeremiás 29:13). Imádkozz hát szívből, várj csendesen Isten jelenlétében, és hagyd, hogy szóljon hozzád! Meg fogsz lepődni, milyen csodálatos módon válaszolja meg az imáidat.