A vezetők tudják, milyen sokan vannak, akik soha nem vállalnának vezetői feladatot, ám ha te igen, lépten-nyomon kritizálnak, és világgá kürtölik, hogy nekik mennyivel jobban menne, te pedig mit csináltál rosszul. Noha másokkal együttműködve többre jutsz, mégse számíthatsz folyton mindenki támogatására vagy tetszésére. Bármit tégy is, némelyek negatívan állnak majd hozzád, és megnehezítik a dolgodat. Koncentrálj ezért folyamatosan az Istentől kapott céljaidra, légy önmagad, és amit nem tudsz elvégezni, azt bízd Istenre!

A valódi vezetők akkor is készek nehéz döntéseket hozni, ha így kevésbé lesznek népszerűek. Az igazi vezetéshez olykor magányos út vezet, ám ha eléred a céljaidat, óriási jutalomban lesz részed.

Pál így ír: „Senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt… Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” (16–18. v.). Amikor mások elhagynak, az Úr melletted áll majd. Az Úr megerősít. Az Úr megszabadít. Az Úr megjutalmaz.

Arra lettél elhívva, hogy szeress másokat és együtt munkálkodj velük. Ha azt veszed észre, hogy akaratlanul is olyan dolgokat teszel, amelyek másokat elidegenítenek, elbátortalanítanak, vagy éket vernek közéd és közéjük, kérj bölcsességet és belátást Istentől, hogy rendezd a helyzetet! Egyet azonban biztosan tudhatsz: amikor senki más nem marad melletted Istenen kívül, rá fogsz jönni, hogy ő elegendő!