Pál ezt írja: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«”. Isten azt a fajta adakozást jutalmazza, amely elhatározásból és jókedvvel történik. Íme három lehetséges módja ennek:

1. Helyezd az embereket önmagad elé! Ezen a világon minden csak időleges, a hírnév és a vagyon is. Az emberek azok, akik számítanak. A munkád, a kedvenc időtöltéseid és minden egyéb elfoglaltságod veled együtt múlik el, de az emberek tovább élnek. A siker valódi mércéje nem az, hogy hányan segítenek neked, hanem hogy te hány emberen segítesz (ld. Galata 5:13).
2. Ne válj a tárgyak rabjává! Senkinek sem szabad a javai rabságába esnie. Senkinek sem szólhat arról az élete, hogy minél nagyobb vagyont gyűjtsön, csak hogy több mindene legyen. Ha uralkodni akarsz a szíved felett, ne engedd, hogy a javaid uralkodjanak rajtad! A kérdés a következő: te birtoklod a vagyontárgyaidat, vagy azok birtokolnak téged? Az adakozók a világ megjobbítására fordítják, amijük van – függetlenül attól, hogy az sok-e vagy kevés (ld. Máté 6:21).
3. A vetést tekintsd sikernek, ne az aratást! Robert Louis Stevenson ezt mondta: „Nem a betakarított termés, hanem az elvetett magok alapján ítélem meg, hogy sikeres volt-e a napom.” Nem csupán egy-egy napunkat, hanem az egész életünket is így kellene értékelnünk (ld. 2Korinthus 9:6–10).

Ha az a célod, hogy mások életét gazdagítsd, a sajátod sem lesz üres.