Egy lelkész ezt írta: „Az emberi faj és Isten között egy bűn nevű korlát magasodik. Ahhoz, hogy megbékélhessünk a tökéletes Istennel, kezdeni kell valamit ezzel a korláttal. Nem lehet megkerülni, sem átugrani. A bűn fizetségért kiált, Jézus pedig pontosan azért jött, hogy megfizessen érte. Tökéletes életet élt, majd vétekáldozatént halt meg, hogy mindenért megfizessen, amit tettünk a múltban, a jelenben és a jövőben.

Ha ég a házad, jobb, ha tűzoltót hívsz, mintsem rendőrt. Ha eltörött a lábad, orvoshoz fordulj inkább, ne tűzoltóhoz. Ha betörtek a házadba, nem orvosra, hanem rendőrre lesz szükséged. Ha fuldokolsz, vízimentőért kiálts, ne vízvezetékszerelőért. Ha bűnös emberként az igaz Isten elé akarsz járulni, jobb, ha a Megváltóval veszed fel a kapcsolatot, mert egyedül ő segíthet.”

Jézus nem annyit mondott csupán, hogy „Jöjjetek hozzám, és majd mutatom az utat”, hanem azt, hogy „Én vagyok az út”. Ő a bűnbocsánathoz vezető út. Ő a békességhez és boldogsághoz vezető út. Ő a teljes élethez vezető út. És ő mindössze egy imádságnyi távolságra van ma tőled.

Így hangzik ez az ima: „Úr Jézus! Hiszem, hogy meghaltál értem, és megfizettél a bűneimért a kereszten, és hogy a benned való hit által megigazultam és megbékéltem Istennel. Elfogadlak ma Uramnak és Megváltómnak, és elfogadom tőled az örök élet ajándékát. Ámen!”