Lukács a következőket jegyezte fel: „Szembejött vele tíz leprás férfi, akik… kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor [Jézus] meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak” (12–14. v.). Akkoriban, ha valaki meggyógyult a leprából, azután térhetett csak vissza az emberek közé, miután egy pap tisztának nyilvánította. A Biblia nem közli velünk, hogy milyen messzire lakott a pap, hogy meddig tartott odáig út, és azt sem tudjuk, hogy az út elején, közepén vagy végén következett-e be a gyógyulás.

Van itt egy fontos lecke mindenki számára, aki függőséggel küzd: csodálatos, amikor azonnal megszabadít valakit Isten, de sokakkal valami olyasmi történik inkább, mint a tíz leprással, akik „amíg odaértek, megtisztultak”. Néha lépésenként kell „kijárnod” a szabadulásodat, addig bízva Istenben, míg az teljességre nem jut. Ekkor kell nekünk, Krisztus követőinek együttérzőn viselkednünk, türelmet tanúsítanunk és ott maradnunk a másik mellett a gyógyulásáig.

Aki például pornófüggő, az mentális és egyben morális problémával is küzd. Pornográf tartalmak nézegetése közben ugyanazok az érzelmi kötődést kiváltó hormonok szabadulnak fel az emberi szervezetben, mint szexuális együttlétek után – emiatt tud ilyen erős függőség létrejönni. Egy férfi, aki végre megszabadult a megkötözöttségéből, így vallott: „Az kellett hozzá, hogy megújítsam az elmém az Igével, hogy valódi önfegyelmet gyakoroljak, és elszámoltatható legyek valaki felé, aki érti a problémámat. Találnom kellett olyanokat, akikben meg tudtam bízni; olyan embereket, akikről tudtam, hogy nem fognak megalázni, sem pletykálni rólam, hanem szerető barátként kitartanak mellettem.”

Az üzenet a következő: Isten nem mond le a fájó lelkű emberekről, és nekünk sem szabad így tennünk.