Elizeus Illés szolgájaként kezdte, ám végül – bizonyos tekintetben – felülmúlta őt. A bibliai időkben a szolgák dolga volt megmosni uraik kezét és lábát. Így tett Elizeus is. Azzal az alázatos cselekedettel kezdte, hogy vizet öntött Illés kezére, végül pedig megkapta Illés palástját, amellyel természetfeletti módon kettéválasztotta a Jordán vizét. Éveken át főzött Illésre, mosta a ruháit és sátrat állított neki, majd miután Illés felment a mennybe, a benne lévő lélek kétszeresét nyerte el, és kétszerannyi csodát tett, mint Illés.

Van itt egy fontos tanulság. Ha úgy állsz be az Úr szolgálatába, hogy a csúcson akarod kezdeni, kudarc lesz a vége. Hogy miért? Azért, mert csak az Úrtól való előléptetés számít (ld. Zsoltárok 75:6–7).

Pál tudta, hogy véges az ideje a földön, ezért előre gondoskodott szolgálata továbbviteléről. Ha bölcs vagy, te is így teszel. Pál a következőket írta Timóteusnak, akit utódjául választott: „Az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez” (2Timóteus 2:24). Ha megpróbálsz versengeni másokkal, vagy minden körülményt az előnyödre fordítani azért, hogy a csúcsra juss, ne lepődj meg, ha Isten az utadat állja. Amikor Péter elkezdte a szolgálatát, olyan volt, akár egy zabolátlan ló: robbanékony, impulzív és ambiciózus. Később azonban már így írt: „Egymás iránt öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:5–6 ÚRK).