Egy lelkész ezt írja: „Számos felmérés kimutatta, hogy a legtöbben a mások előtt való megszólalástól félnek leginkább. A halál csak a második a rettegett dolgok sorában, vagyis egyesek inkább meghalnának, mintsem hogy közönség előtt kelljen beszélniük! Vajon miért? Mert félnek, hogy bolondnak fognak tűnni…

A hit ellenben hajlandóság arra, hogy mások bolondnak tartsák az embert. Noé bolondnak tűnt, amikor bárkát épített a sivatagban. Sára bolondnak tűnt, amikor kilencven évesen kismamaruhát vett. Az izráeliták bolondnak tűntek, amikor kürtölve masíroztak Jerikó körül. Dávid bolondnak tűnt, amikor parittyával támadt Góliátra… A napkeleti bölcsek bolondnak tűntek, amikor a csillagot követték. Péter bolondnak tűnt, amikor a tó kellős közepén kilépett a csónakból. És az emberek szemében talán az is bolondságnak tűnt, hogy Jézus a kereszten függött félmeztelenül. De éppen ez a hit lényege. Az eredmények pedig magukért beszélnek. Noé túlélte az özönvizet. Sára a világra hozta Izsákot. Jerikó falai leomlottak. Dávid legyőzte Góliátot… A napkeleti bölcsek megtalálták a Messiást. Péter járt a vízen. Jézus pedig feltámadt a halálból… A Bibliában a legnagyobb áttörések, csodák és fordulópontok mind visszavezethetők valakire, aki vállalta, hogy bolondnak nézik.”

Hogy miért? Olvasd el ezt az igeverset: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:8–9). Te döntesz: a világ gondolkodása szerint élsz, hogy elfogadjanak az emberek, vagy mennyei gondolkodásmód szerint és elnyered Isten tetszését. Ha ebből a szemszögből nézed a dolgot, egyszerű a választás.