József csendes tettekben megnyilvánuló élete három kulcsot ad a kezünkbe ahhoz, hogy Isten ígéreteiben járjunk. Lássuk ma ezek közül az elsőt, amely az irgalom.

Józsefet egy magánéleti válság kellős közepén ismerjük meg: szerelmes Máriába, és úgy hiszi, hogy Mária viszontszereti őt – amíg a tudomására nem jut, hogy a lány terhes. Mit tegyen most? Szégyenítse meg nyilvánosan? Vagy szolgáltassa ki a népnek, hadd kövezzék meg a mózesi törvények szerint? József inkább az irgalmat választotta a rosszindulat, a harag és a bosszú helyett. Irgalmasságával megmentette Mária életét, és születendő gyermekét, Jézust is megóvta, hogy betölthesse rendeltetését és a Megváltónkká lehessen.

Később ez a megértő, megbocsátó és irgalmas ács egy megértő, megbocsátó és irgalmas Fiút segített felnevelni. Egy olyan Fiút, aki nemet mondott az előítéletre és a gyűlöletre; aki fölébe emelkedett a diszkriminációnak, és egyenrangúként kezelt egy samáriai asszonyt; aki a kútnál lévő asszonyt megszabadította az egész életét végigkísérő kudarctól és ürességtől, sőt az egész városnak reményt és üdvösséget szerzett; aki ezt mondta egy paráznaságon kapott, bűnös asszonynak, akit már éppen meg akart kövezni a vallásos csőcselék: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11) Ez a Fiú nem rossznak, hanem elveszettnek látta a bűnösöket.

József vér szerinti fiainak egyike, Jakab, felnőve hinni kezdett Jézusban, és ezt írta: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes” (Jakab 3:17). Megbántott valaki? Kövesd József példáját, és mutass felé irgalmat!