A zsoltáros így imádkozott, amikor kezdett minden széthullani az életében: „Eleveníts meg a te igéd szerint.” A csendességben éppen ez történik. Akkor vajon miért nem töltünk rendszeresen időt Istennel? Két okból:

1. Azt gondoljuk, hogy a csendességnek hosszasnak kell lennie. Kezdd el kicsiben! Szakíts csupán öt percet arra, hogy kinyisd a Bibliád, és elmélkedj egy rövid szakaszán! Beszélgess róla Istennel! Mondd el neki a szükségeidet, és kérd a Szentlelket, hogy vezessen egész nap! Van egy jó hírem: ezzel máris csendességet tartottál! Úgyhogy ismételd meg holnap is! Ahogy nő a lelki étvágyad, azon kapod magad, hogy egyre több időt – tíz percet, majd húszat, aztán pedig még többet – fordítasz rá.
2. Azt gondoljuk, hogy a csendesség idején ki kell zárni minden zajt. Jézus nem azt akarja, hogy kerüljük a sürgés-forgást, hanem hogy annak a kellős közepén is találkozzunk vele. Légy kreatív, és próbálj a nap folyamán végig kapcsolatban maradni az Úrral! Hallgass dicsőítőzenét, amikor takarítasz, és közben énekelj! Imádkozz a Lélek által! Memorizálj igeverseket! „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak… tennétek.” (Kolossé 3:23 SZIT)

Hallgasd a Bibliát vezetés közben – kiváló alkalmazások vannak erre. Imádkozz sportolás közben, vagyis erősítsd a hit izmait! Kávézz Istennel – tanulmányozd egy kávézóban a Bibliát! Menj sétálni Jézussal – imádkozz másokért, és dicsőítsd Istent a teremtett világ szépségéért!

Hívd meg őt a mindennapi teendőidbe, s akkor a profán tevékenységekből szent pillanatok lesznek! Hagyd, hogy félbeszakítson a Szentlélek, majd tedd meg, amit mond! Vagyis járj Jézussal egész nap!