Mindaz, amit azelőtt éltél át, hogy átadtad volna az életed Krisztusnak – azokat a dolgokat is beleértve, amelyeket ma már sajnálsz –, jó ügy szolgálatába állíthatók. Pál az ószövetségi törvény tanulmányozásának szentelte az életét, mielőtt találkozott Krisztussal a damaszkuszi úton. „Törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.” (5–6. v.)

Visszatekintve eltékozolt időnek tarthatta volna a farizeusi tanulmányokkal töltött éveit, Isten azonban már akkor is arra készítette fel, hogy majdan bemutathassa, miként töltötte be Krisztus a Pál által is oly jól ismert ószövetségi írásokat. Könnyű abba a tévedésbe esni, hogy azt gondoljuk: Isten nem kezd el munkálkodni az életünkben addig a napig, amíg meg nem ismerjük Krisztust mint Megváltónkat. Csakhogy a Szentírás azt mondja Istenről, hogy „előbb ismert” bennünket, vagyis jóval azelőtt kiválasztott és felkészített, hogy találkoztunk volna vele (ld. Róma 8:28–30).

Dávid azt mondta, hogy Isten már előre lejegyezte élete minden napját, mielőtt azok bekövetkeztek volna (ld. Zsoltárok 139:16), és ez rád is igaz. Isten olyan módokon munkálkodik az életedben, amelyekről nem is tudsz. Még amikor nem is látod, hogy munkálkodik, akkor is dolgozik benned az ő tetszésének megfelelően. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13) A hit nem kérdezi meg többé: „Munkálkodik Isten?”, hanem határozottan kijelenti: „Isten munkálkodik!”