A midjániak óriási túlerőben vannak Gedeon harminckétezer főt számláló seregével szemben, amikor ezt mondja neki Isten: „Túl sok ez a nép.” Ezután arra utasítja, hogy bocsássa el azokat, akik félnek, mire Gedeon elveszíti a serege kétharmadát. Immár csupán tízezer katonája marad, de az Úr ismét így szól: „Még ez a nép is sok”, s azzal háromszáz főre csökkenti Gedeon seregének létszámát. Ebben a pillanatban úgy egy az egymillióhoz lehet Gedeon esélye. De ezzel még nincs vége! Isten azt mondja Gedeonnak, hogy kürtökkel és cserépfazekakkal támadjanak a midjániakra! És most jön a slusszpoén: Izráel győz!

Hogy miért így csinálta ezt Isten? Azért, mert ha Gedeon harminckétezer fővel támadt volna és úgy győz, akkor azt gondolták volna az izráeliták, hogy Isten nem sok segítséget nyújtott, és kevés érdemet tulajdonítottak volna neki. Isten azonban ennél többre érdemes. Isten szeretné, ha minden érdemet neki tulajdonítanánk, és ő méltó is rá. Amikor pedig háromszáz ember kürtökkel és cserépfazekakkal legyőz egy hatalmas sereget, akkor minden dicsőség Istené lesz (ld. Bírák 7).

Hogy miért? Azért, mert egy ilyen diadal felülírja az esélyeket. Sajnos az imáink gyakran arra irányulnak, hogy Isten növelje az esélyünket a győzelemre. Szeretnénk, ha minden nekünk kedvezne. Isten azonban talán azt akarja, hogy ellenünk szóljanak az esélyek, hogy aztán isteni léptékű csodában lehessen részünk.

A hit azt jelenti, hogy bármilyen reménytelen legyen is a helyzet, bízunk Istenben. A lehetetlen körülményeink esélyt kínálnak arra, hogy minden eddiginél magasabb szinten tapasztaljuk meg Isten dicsőségét. Olyan helyzetben vagy, amely emberileg nézve meghaladja a képességeidet? Akkor olvasd el ezt: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak…; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5).