Jeruzsálem falainak újjáépítése azzal kezdődött, hogy a király feltett Nehémiásnak két kérdést. Az első ez volt: „Miért vagy szomorú?” (ld. 2. vers), a második pedig az, hogy „Mi a kívánságod?” (4. v. SZIT). Nehémiás így felelt: „Küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt” (5. v.). Nehémiás pontosan tudta, hogy mit szeretne, mert a lelkében már előtte megfogant az utána való szenvedélyes vágyakozás. Jó néhány hónapja gondolkodott már róla és imádkozott érte, amikor megkérdezte őt a király.

Egy lelkész ezt írja: „Kevés olyan csodálatos dolog van, mint az ember fogantatásának pillanata. Egy hímivarsejt behatol egy petesejtbe, és minden genetikai információ, amely meghatározza a születendő gyermek kilétét – az arcvonásaitól kezdve a személyiségjegyekig –, bele van kódolva abba az egyetlen sejtbe. És ezzel megkezdődik a kilenc hónapos várandósság. Az édesanya még nem is tudja, hogy állapotos, de máris hormonokat termel a szervezete. A baba szíve már a 22. napon verni kezd. Négyhetes korára az az egyetlen sejt a mérete tízezerszeresére növekszik. A 42. nap környékén szédületes ütemű osztódásnak indulnak az idegsejtek: másodpercenként mintegy tízezer jön létre belőlük. A látóidegtől kezdve a hallóközponton át a légzőrendszerig minden az anyaméhben formálódik.”

Az Istentől kapott látás is ugyanígy fogan meg az emberben. Kicsiként indul, és egyre csak növekszik, míg el nem jön a „szülés” ideje. Ezért mondja ezt a Biblia: „Ez a látomás a maga idejében beteljesedik…; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3 SZIT). Ez tehát a mai ige üzenete: foganjon meg benned Isten kívánsága!