A Bibliában ezt olvassuk: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála… Egy bűnös asszony pedig… megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Amikor pedig látta ezt a farizeus… ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony” (36–39. v.).

Jézus olvasott a farizeus gondolataiban és válaszolt is rájuk. Hogy mit mondott neki? Ugyanazt, amit neked is mond ma: A múltad adja meg az alapot Isten imádatára. „Megbocsáttattak a bűnei – melyekből igen sok volt –, ezért nagy szeretetet tanúsított irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatott meg, kevés szeretetet tanúsít” (47. v. NLT). Ezt az asszonyt mélységes bűnökből ragadta ki az Úr, és éppen ezért tudott az imádat olyan magaslataiba emelkedni, amit a farizeus képtelen volt megérteni.

Dávid, akit joggal nevezhetünk dicsőítésvezetőnek, visszatekintve ezt írja: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne” (Zsoltárok 40:2–4). Ez tehát a mai ige üzenete: a múltad adja meg az alapot Isten imádatára!