Ideje van az imádkozásnak, és ideje van a cselekvésnek. Ez utóbbi jelentheti egy álláspályázat benyújtását, egy csekk kitöltését, egy találkozó lebeszélését, egy beszélgetés megejtését vagy bármely egyéb lépés megtételét.

Peter Marshall vetette fel a következőket: „Nem is tudom, mi történne, ha megegyeznénk, hogy elkezdjük olvasni az egyik evangéliumot, de amint felszólítással találkozunk benne, mennénk, végrehajtanánk, és csak azután folytatnánk az olvasást. Vannak az evangéliumban zavarba ejtő és nehezen érthető dolgok, de nekünk inkább azokkal a dolgokkal kapcsolatban szoktak gondjaink akadni, amelyeket nagyon is jól értünk. […] Nem igazán az a problémánk, hogy nem tudjuk, mit kellene tennünk. Tökéletesen tudjuk, csak éppen nem akaródzik megtennünk.”

Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk, hogy olyasvalamire kérjük Istent, amit éppen ő várna el tőlünk. Mielőtt kettéválasztotta a Jordán vizét, hogy az izráeliták bemehessenek Kánaán földjére, azt mondta a papoknak, hogy tegyenek néhány lépést a vízben. Vajon miért kért ilyet tőlük? Talán mert tudni akarta, van-e elég hitük ahhoz, hogy bevizezzék a lábukat. Amíg a száraz talajon állsz, Isten nem fogja kettéválasztani előtted a folyót.

„Várom, hogy Isten mozduljon” – mondod, pedig Isten talán arra vár, hogy merj hinni és te tedd meg az első lépést. Ha így van, akkor ez számodra a mai ige üzenete: lépj a tettek mezejére!