Az izráeliták a négyszázévnyi egyiptomi rabszolgaság után alacsony önértékeléstől szenvedtek, ezért ezt mondta nekik Isten: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz!” (3–4. v.). Figyeld meg a „fölépítelek” és a „fölépülsz” szavakat. Hogy miként építhető fel avagy újjá az önértékelésed? Három módon:

1. Először is azáltal, ha hiszel Isten irántad való ki nem érdemelt, változhatatlan és el nem múló szeretetében.
2. Másodszor azáltal, ha szolgálsz és adsz másoknak. Ha a múltban áldozattá váltál, hajlamos lehetsz túlzottan önmagadra koncentrálni. Nem arról van szó, hogy önző akarnál lenni, hanem csak ebben látod a túlélés kulcsát. Pedig éppen az ellenkezője igaz: mások megsegítése – bármily apróságról legyen is szó – javít az önbecsüléseden. Nehéz rossz érzéseket táplálnod önmagaddal kapcsolatban, amikor valami jót teszel valaki másért. Ráadásul, ha gazdagítod egy illető életét, ő is többre fog tartani téged, s ezzel elindul a pozitív érzések körforgása kettőtök között.
3. Harmadszor azáltal, ha helyesen cselekszel, akkor is, ha nehéz. Az önmagadhoz és az értékrendedhez való hűség sokat javíthat az önbecsüléseden. Valahányszor olyan dolgot teszel, ami építi a jellemedet, erősebbé válsz – minél nehezebb a feladat, annál nagyobb lesz a jellemfejlődés. A cselekedeteid révén jobb érzéseid lesznek önmagaddal kapcsolatban, a pozitív jellem ugyanis az életed valamennyi területére kihatással lesz, és magabiztossággal, valamint pozitív érzésekkel tölt el minden cselekedetedet illetően.