Ahhoz, hogy teljesértékű imádóvá válj, két dolog szükséges. Először is meg kell értened, hogy Isten irántad való szeretete nem a te iránta való szereteted függvénye. Amint elfogadod Krisztust mint Megváltódat, Isten elfogad és Krisztus igazságába öltöztet, ezért mindig méltó leszel arra, hogy közeledj hozzá.

Másodszor azt is meg kell értened, hogy Isten irántad való szeretete nem teológiai fogalom csupán, hanem olyasvalami, amit a szíveddel elfogadhatsz és amire az érzelmeiddel válaszolhatsz. Isten imádata közben „elengeded magad”, azaz fenntartások nélkül és önmagadról megfeledkezve adod át magad az Úrnak. „Akik… egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna bűntudatot.”

Ha elhiszed, hogy Jézus vére minden – múltbeli, jelenlegi és jövőbeni – bűnödtől megtisztított, akkor a szeretetétől elragadtatva fogod imádni őt. Bűnös viselkedésmintáid megváltoznak, a makacs szokások pedig megtörnek, amikor leveszed magadról a tekinteted és Krisztusra fókuszálsz. Pál ezt írja: „Teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Efezus 5:18–19). Figyeld meg, hogy fogalmaz: „szívetekben az Úrnak”.

A zsoltáros Dávid ezt írja: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsoltárok 34:9 SZIT). Vedd észre az „ízleljétek” szót! Képzeld el, ahogy leülsz elfogyasztani a kedvenc ételedet, falatonként kiélvezve az ízét! Nem elég, ha csupán az értelmeddel fogod fel Isten irántad való szeretetének igazságát. a szíveddel is meg kell tapasztalnod. Amikor ez megtörténik, akkor imádod igazán Istent.