Isten azt mondja, hogy keressük őt, de nem azért, mintha bujkálna előlünk. Amikor Istent keressük, meghozunk egy döntést, amely a lelki dolgok birodalmába való belépéshez szükséges. Vannak olyan szintű áldások, amelyeket csak szorgalmas kereséssel nyerhetünk el. Isten a keresésre válaszol. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6)

Nincsenek kézikönyvek, amelyek lépésről lépésre felvázolnák, hogy mi a helyes módja az Úr keresésének. Egyesek csendben keresik őt, miközben megfáradt arcukon lágyan peregnek le a könnycseppek. Mások egy tengeröböl homokos partján sétálva keresik őt, tekintetüket az esti dagály hullámain nyugtatva. Megint mások felemelt kézzel és a szeretetteljes hódolat szavaival magasztalják az Urat. Nincsenek szabályok, csak annyi, hogy teljes szívvel keresd őt.

Mit jelent „teljes szívvel” keresni Istent? Azt, hogy teljes figyelmet szentelsz neki és kizársz minden zavaró tényezőt, hogy csak rá figyelhess. El tudod képzelni, hogy leejted a földre a kontaktlencsédet vagy kiesik a drágakő a gyűrűdből, és te elintézed ennyivel: „Nem gond, majd később megkeresem”? Nem hinném! Minél nagyobb értéket tulajdonítasz valaminek, annál lázasabban fogod keresni. Akkor imádkozol „teljes szívvel”, amikor ezt mondod az Úrnak: „Szükségem van rád! Nélküled nem boldogulok!” Isten pedig ezzel az ígérettel válaszol az ilyen imákra: „Megtaláltok engem” (Jeremiás 29:14 Károli).