Egy egyedülálló édesanya érzékletes történettel szemléltette, micsoda magánnyal és mennyi feszültséggel kell megbirkózniuk azoknak, akik egyedül nevelik a gyermekeiket. Amikor egy esős napon kinézett az ablakon, meglátott egy vörösbegy tojót a fiókáival a fészekben. Ömlött az eső, az anyamadár pedig kitárt szárnyaival takargatta csipogó kicsinyeit. Azután az eső jégre váltott, a tojó pedig ahelyett, hogy behúzta volna a fejét a fészek biztonságába, inkább kinyújtotta a nyakát, és a testével próbálta felfogni az ütéseket. A fiókák így mind szerencsésen átvészelték a vihart. Milyen jól szemlélteti ez a történet az egyedülálló szülők viszontagságait!

A gyermekek egyedül nevelésével járó felelősség önmagában véve is megterhelő: az édesanyának vagy édesapának egyedül kell pénzt keresnie, főznie, takarítania, leckét ellenőriznie, a beteg gyermekeit ápolnia, és így tovább. E mindennapi feladatokon túl még azt is ki kell találnia, hogy a saját személyes és lelki szükségleteit hogyan töltse be. Mindent egybevetve, ez talán a leginkább embert próbáló kihívások egyike a földön. Az egyedülálló szülőknek – legyenek bár édesanyák vagy édesapák – szükségük van a folyamatos támogatásunkra és imáinkra.

Ha te is egymagad oltalmazod gyermekeidet az élet viharaival szemben, biztosíthatlak afelől, hogy jönnek még szebb napok. Nem tart örökké a vihar, és hamarosan feltűnik majd az égen egy ragyogó szivárvány. Amikor elvégezted a feladatodat és felneveltél egy fészekaljnyi egészséges madárkát, meglesz az édes gyümölcse annak, hogy a helyeden maradtál és nem repültél el. „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” – ígéri Isten Igéje.