Chuck Swindoll író mesél egy olyan házaspárról, akiknek a házasságát egy ötven éven át dúló harc jellemezte. Amikor a férj meghalt, a feleség elment a sírköveshez, és ezt mondta neki: „Nem akarok flancos és drága sírkövet a férjemnek. Elég, ha annyi lesz rajta, hogy »FÉRJEMNEK« a megfelelő helyen.” Amikor később kiment a temetőbe, elképedve olvasta a sírfeliratot: „FÉRJEMNEK… A MEGFELELŐ HELYEN.”

Swindoll ezt írja: „Egy ilyen humoros történet segítségével el lehet ugyan kendőzni a halált körülvevő fájdalmat és értetlenséget, végül azonban elhallgat a nevetés, mert mégiscsak eljön a halál. A humor – bármilyen jól érezzük is magunkat tőle – képtelen feltartóztatni a nagy Kaszást.

Egyszer ezt olvastam valakinek a lökhárítóján: »Ne vedd túl komolyan az életet, úgysem kerülsz ki belőle élve!« Nos, az igazság az, hogy komolyan kellene venned az életet és a halált is, mert igenis élve fogsz kikerülni belőle. Mindannyiunkra élet vár a halál után, mivel örökkévaló lelkünk van. Örökké fogunk élni valahol – a kérdés csak az, hogy hol. Ez pedig attól függ, hogy mit válaszolunk Jézus kérdésére: »Aki hisz énbennem… az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?«

Egyedül Jézus rendelkezik a feltámadás erejével. Ha bizonyosak akarunk lenni afelől, hogy vele töltjük majd az örökkévalóságot a mennyben, igennel kell felelnünk a kérdésére. Kérnünk kell, hogy bocsássa meg a bűneinket, és el kell határoznunk, hogy őt követjük – csakis így részesít majd bennünket a feltámadás erejében, és egyedül így nézhetünk szembe nyugodt… és örömteli várakozással az élet végével.”